3.fejezet

Sziasztok. Meghoztam a 3. fejezetet is. Sajnálom,hogy rövid lett. Nem lenne gond,ha komiznátok. Hogy tudjam,milyen amit írok. Jó olvasást. xx

Holnap már kezdek is. Na jó ez így hülyén hangzik. Holnap már én leszek a hivatalos stylist 3 egész hónapra. Várom már. Nem tudom,miért pörögtem rá ennyire.

-         Figyelsz rám? – lengette meg kezét arcom előtt J.J.

-         Mi? Ja,igen.

-         Na mit mondtam?

-         Figyelsz rám? – nevettem mire ő csak megforgatta a szemét. Ekkor hirtelen megszólalt a telefonom.

-         Ez a csengőhangod? – akadt ki J.

-         Nem. Csak 1 embernek van beállítva. – nevettem fel. Én inkább a Rock felé húzódom. Sőt,nyakig benne vagyok.

-         Jajj istenem vedd már fel. Idegesít.

-         Ha ezt meghallja,megöl. – vettem fel a telefont.

-         Ki öl meg kit? – hallottam Olly értetlen hangját.

-         Semmi semmi. Na mondjad. Mi az a fontos dolog,amiért a nagy és híres Olly Murs felkereste régen látott barátját?

-         Hülye vagy. Nem találkozunk valamikor?

-         De,mikor?

-         Jövő héten? Akkor lesz egy kis szabadidőm is.

-         Rendben. Akkor majd hívj.

-         Így lesz. Szia.

-         Szia.

-         Miről maradtam le? – nézett rám kérdőn J.J.

-         Óóó semmiről semmiről.

-         Ahha. Na egy pizza?

-         Csak 1? Legyen kettő – nevettem. Végül 3 pizzát ettünk meg. Hülyének néztek minket,de már nem zavar az ilyen. Amint kiszórakoztunk magunkat fizettünk,majd mindenki indult haza. Amint én otthon lehuppantam az ágyam,Dagi fel is ugrott hozzám.

-         Úristen. Semmi kedven holnap korán reggel felkelni. – beszéltem a macskához. – De megéri.

1 hónappal később

-         Eeeed állj meg – rohantam a vörös után majd a hátára ugrottam. – Hova megyünk?

-         A barátaimhoz.

-         Ühhüm ühüüm…Kikhez is?

-         Majd meglátod – mosolygott fel rám.

-         Úúúú valami Rock banda?

-         Neeeeem éppen. – aztán hirtelen megálltunk egy ajtó előtt.

-         Be is megyünk? – kérdeztem kíváncsian mikor még mindig csak az ajtó előtt álltunk.

-         Ahha.

-         Várj – kiáltottam. Kérdőn fordult felém – Jó leszek így?

-         Ha nem tudod eltakarni a tetoválásaid…

-         Nem tudom és soha nem is fogom

-         Akkor jó vagy. Miért érdekel?

-         Nem tudom. Hirtelen előjött belőlem a lányos énem. – fúrtam fejem a hátába.

-         Okéééé – húzta el az ’e’ betűt. Aztán benyitott. Majdnem lezúgtam a hátáról. Mert az ajtó túloldalán…

Olly Murs *--*