4.fejezet

Na itt a 4. fejezet ami kissé laposra sikeredett. Sorry. Amint beindulnak a dolgok ígérem jó lesz. Nézzétek el xx

-         Ugye te most csak szívatsz? – hitetlenkedtem. – Bocsi,de én csak a Rock zenét bírom. Meg persze Olly-t és Ed-et. Itt ki is fújt a dolog. Sorry. Szóval én minek jöttem ide?

-         Reménykedtem,hogy más lesz a véleményed.

-         Hát bocs,de nem. – ráztam a fejem.

-         De azért érdekel,hogy kik?

-         Tudom,hogy kik. One Direction – fordultam  az 5 fiú felé. Ők tátott szájjal nézte végig rajtam. – Na most mi van?

-         Jó sok tetkód van – nyögte ki a fekete hajú.

-         Ez csak a fele – világosítottam fel. 

-         Uhh…

-         Na jó menjünk mert neked nemsokára fellépésed lesz. És így nem engedlek sehova – toltam ki a vöröst az ajtón. – Sziasztok fiúk.

-         Mi bajod a ruhámmal? – nyavalygott Ed.

-         Óóóóó nekem semmi. Én is bírom a szakadt stílust.

-         Hogy mit mondtál?

-         Én bírom a szakadt stílust. De lehet,hogy így nem kéne a rajongóid előtt mutatkozni. – nyomtam le a kanapéra majd bevetettem magam a ruhakupacba.

-         És mit szólsz a fiúkhoz?

-         Mit szólnék? Nem ismerem őket. Ennyi.

-         És nem szeretnéd megismerni őket?

-         Köszi nem. – dobtam rá egy farmert és egy pólót.

-         Szűk látókörű vagy – jelentette ki.

-         Nem. – fordultam felé egy pár cipővel a kezemben. – Ez nem igaz. Én csak szimplán maradok a szokásos életemnél,zenéimnél és barátaimnál.

-         Oké – emelte fel védekezően kezeit.

-         Na inkább húzzál öltözni. – nevettem és ledobtam magam a kanapéra. Amint felöltözött kissé igazítottam a kinézetén és már ment is énekelni. Én addig felléptem twitterre aztán zenét hallgattam.

Amint Ed visszajött összepakoltunk,és mindenki ment haza. Én persze rögtön az ágyamba zuhantam el is aludtam.

Utolsó nap

-         Éééés ennyi – kiáltotta a klip rendező.

-         Elég jó anyag. – vigyorogtam a vörösre.

-         Gondoltam.

-         Óóóó de egós lett valaki – löktem meg nevetve a karját.

-         Komolyan mondom,hiányozni fogsz – ölelt meg.

-         Kötve hiszem.

-         Nem maradsz?

-         Tanulnom kell. – néztem rá komolyan. Ő egy „hülyének nézel?” arcot vágott be. – Na jó inkább úgy kell tennem.

-         Jobb megfogalmazás.

-         Na hagyjál békén. – nevettem fel. Elszórakoztunk még egy ideig aztán elbúcsúztunk egymástól és én indultam haza. Ééééés megkaptam a fizetést. *tapsvihar* Mikor megláttam az összeget,enyhén szólva majdnem elájultam. Persze J.J. azonnal riasztottam,hogy megyünk lakást nézni. Végül beleegyezett,hogy eljön velem.

Ez 2 hete volt és most éppen az új lakásba rendezkedünk befelé. Az ő háza mellett találtam egy gyönyörű,baromi nagy építményt. 3 emelet,3 fürdő, sok-sok szoba és egy hatalmas táncterem. Tánctanár vagyok mellékesen. Szóval én kifejezettem imádom a házat. Persze J.J. túl lányosnak tartja. Erre a válaszom az volt,hogy nem te fogsz itt lakni. Már ki is van festve szóval igazán zsír.

-         Na maradsz vagy hazahúzod végre a segged? – kérdeztem J.-t mikor még mindig nálam lébecolt.

-         Kösz maradok – dobta le magát mellém a kanapéra.

-         De hát a szomszédban laksz.

-         Vigyázok rád.

-         Uram ments meg – tettem össze a 2 kezem mire egy tarkón vágást kaptam. Persze ebből egy hatalmas párnacsata kerekedett.