5.fejezet

 Sziasztok. Itt az új rész. Nemsokára beindulnak az események és akkor már hosszabb,tömörebb és jobb fejezetek lesznek. Jó olvasást xxx

Az órám őrült visítására keltem. Mi a franc…? Úristen hétfő van?? Na ne már.

Lassan kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Utolsó év. Grr…rühellem. Igaz,végig fogom aludni vagy bent sem leszek,de akkor is.

Addig gondolkodtam,míg majdnem nekimentem az ajtónak. Gyorsan megkerültem. Rendbe szedtem magam,felöltöztem és indultam. Amint kiléptem az ajtón J.J. pillantottam meg a feljárón.

-         Jóóó reggelt királylány – kiabált.

-         Kussolj már el bazdmeg. Valaki még alszik – ültem be a kocsiba.

-         Mégis ki?

-         Például ÉN. – kiáltottam rá.

-         Nyugi van édes

-         Nekem ne édesezz,hanem vegyél egy kávét.

-         És mégis hol?

-         Ha végre elindulunk. Akkor a Starbucksban. – teljesítette a kérésem és mire feleszméltem a kávém már a kezemben is volt. Lassan behajtott az iskolához és keresett egy közeli parkolót. Kiszedtük a cuccaink és indultunk a terem felé.

-         Jó reggelt – köszönt a tanár. Kicsit elkéstünk,bár le se szarom. Én felmutattam a hüvelykujjam majd hátrasétáltam a padomhoz. Gyorsan lehuppant mellém J.J. is és már vissza is aludt.  – Szóljon a barátjának,hogy viselkedjen kulturáltan – nézett ránk a pasi. Én tarkón vágtam J.-t mire ő mérgesen nézett rám.

-         Cleo,nem tudnál rendesen felöltözni? - kérdezte Mr.Smith. Na ő az „osztályfőnökünk”.

-         Nem. – húztam le a kávém utolsó cseppjét is majd kényelmesen felfeküdtem az asztalra,hogy aludjak.

-         Na de Cleo.

-         Örüljön,hogy bejöttem.  – mondtam majd kényelmesen elhelyezkedtem és elaludtam. 

Pár órával később

-         Cleo kellj fel – hallottam meg J.J. hangját.

-         5 perc.

-         Nem. Most. Megharaplak!

-         Hagyjál békén – morogtam. Aztán hirtelen beleharapott a combomba. – Hülye állat. – sikítottam fel.

-         Na mehetünk?

-         Vége is van?

-         Ahha. Végigaludtad az egész napot – nevetett.

-         Jó az. Óóó be kell mennem ma Adam-hez. Elviszel? – ugrottam a hátára.

-         Ahha. Csak kocsival és nem a hátamon.

-         Tudod,hogy nekem mindegy,csak ne kelljen gyalogolnom.  – közben odaértünk a kocsihoz ő pedig csak bedobott az ajtón. Beszállt és már indultunk is.